2016. január 28.

Sorok mögött: irodalmi remix

Mi van ha...?
Évekkel ezelőtt abban a naiv ámításban - szelektív memóriában... - éltem, nincs közöm a fanfictinhöz. Sosem volt, sosem lesz, és akkor egy kamaszkori cuccaimra irányuló lomtalanítás szörnyű felfedezéshez vezetett. Olyan, ami aztán nem várt hatásban csúcsosodott ki.


Ba dum tss

Örökzöld téma: irodalmi remixkészítés! Mert a fanfiction gyakorlatilag a dalok saját szájíz szerinti feldolgozásval rokon, azzal a kis különbséggel, hogy dalok esetében két /több ügynökség megegyezik és üzleti haszonszerzésre irányuló tevékenység kapcsolható hozzá. A remixkészítés virágzik, legális, dj-k napi szinten űzik, ám ha egy fanfictiont akarna piacra dobni valaki, borítékolható a szellemi tulajdonjoggal való visszaélés jogi következménye. Miért nincsenek az eredeti szerző által jóváhagyott rajongói kötetek?

A vicc az, hogy vannak.
Te minek neveznéd, amikor egy író alkot egy világot és/vagy kedvenc főhőst, aztán ontja magából a sorozatokat, ami azon a világon és/vagy azzal a főhőssel játszódik és önálló kötetként is megállnák a sorozat tagjai a helyüket?
Nem beszélve a spin-off sztorikról, amikor egy addig mellékes szereplőre/országra/eseményre vetül a reflektorfény, és szépen kibontják. Ilyen az, amikor a szerző rajong alkotása egy darabjáért, annyira, hogy onnantól vele dolgozik. Rajongói írás az is, csak éppenséggel nem egy olvasó lát hozzá az alkotáshoz, hanem maga az anyatörténet kiötlője. Esetemben Lamast öröksége után még két, hosszabb lélegzetvételű mű íródott, ami megfelel a fenti kritériumoknak, de sosem láttak napvilágot.

Amikor a hóhért akasztják

Sarkos véleményért nekem sem kellett a szomszédba menni, és amikor írói körökben a fanfiction jelenségre terelődött a szó, és negatív véleményem egészen addig tartotta magát, amíg nem sepregettem kicsit a saját portámon. Kamaszként volt egy időszak, amikor bele voltam buzulva Salvatore sötételf regényeibe. A rajongásom aztán az egyre több, burjánzó kötetek láttán szép lassan apadt, de az első három trilógiára máig nosztalgiával gondolok. Akkoriban annyira benne voltam ebben a világban, hogy egy dolog, hogy vágtam a drow mitológia különféle drow nyelvű szakzsargonjait (yochlol és társai), vallási hierarchia és tagozódás, hogy azon kaptam magam, saját történetírásba fogtam. Spirálfüzetbe, tollal, ahogy azt kell. Nem volt még laptop korszak, az írógépet meg macerásnak tartottam.
Annyit azért nem ért az egész, hehe.
Történetvezetési tesztnek elment, kedvtelésből űztem, aztán az internet előretörésével abbahagytam az írogatást és rászabadultam mások agymenéseire.

Ezt a képregénysorozatot pl. végigtoltam | www.drowtales.com
Ezzel még nincs vége a fanfiction birodalomban tett utazásomnak. Annak ellenére, hogy 2014-ben arról írtam, kikerültem Középfölde kritikátlan bűvöltéből, mégis két, Tolkien világán játszódó fanfictiont alkottam. Mindkettő a fekete númenoriak között játszódik, mindkettő tojik Gondorra, a tündékre, meg a többi filmekben hypeolt körülményre, mégsem pucsít be teljesen Mordornak, mint ahogy a rajongói kánon zengi. Van némi elfogultságom eme nép irányába, de nem az a cukormázas: van benne intrika, szex, gyilkosság, perverzió, ami bármely történelmi regény izgalmas velejárója lehet, csak én nem a Föld valamely korszakát választottam, hogy beleásás után alkossak, hanem egy konzervvilágot, amit a magam képére formáltam, bővítettem, stb.
Indok? Önszórakoztatás és gyakorlás. Nincs tét, nincs kihívás.
Az Umbari Históriát az első 12 fejezet erejéig külön blogon el is indítottam, a Magyar Tolkien Társaságnál érdeklődtem, mennyire jogszerű az ilyesmi, és bár az volt, mégis levakartam az egészet. A Vad Keletnél már fel sem merül, hogy kirakom a netre. Amíg azzal ütném el az időm, hogy feltolás előtt rendbe szedjem a  szöveget, az elveszi más, nem fanfiction alkotástól az időmet.

Aki nem játszik az nem is nyer

Jó volt írogatni a magam örömére, nem mondom, de az igazi kihívás nem itt keresendő. Lehet fejlődni, egy pontig, de a valódi megmérettetések a saját világalkotásnál kezdődnek. Saját kútfő helyett hozott anyagból dolgozni mindig könnyebb. Időt és képzeletet spórol meg! Hiszen azt más már helyettem megalkotta, én csak adaptálom, felhasználom, buherálom.
Ám alapvetően ezért más dolgozott meg, nem én. Fogtam Tolkien munkáját, kiemeltem egy nekem tetsző részét, és telibekúrtam a saját elképzeléseimmel. Mondhatni megrontottam. Ha már Ardával megcsinálta Melkor, én csak kis pont vagyok a  térképen XD
A rajongók általában nem megszentségtelenítési, lejáratási szándékkal látnak hozzá saját történeteiknek a kedvencük világán, vagy szereplőjével, hanem mert továbbgondolnak. Engem is magával ragadott Mélysötét, megmozgatta a fantáziámat, és pár rövidebb kisregény erejéig...
...megajándékoztam magam az illúzióval, az a világ kicsit az enyém is.
Egyik művemből se akart még senki fanfiction történetet írni. Nem tudom, hogyan reagálnék rá. Öröm, hogy megihlettem valakit? Felháborodás, hogy széthordják a művemet, és elképzelésemmel összeegyeztethetetlen képi, írásos, stb megjelenítés lesz a vége? A sztori így is, úgy is önálló életre kel az olvasóban. Van, aki emiatt könyvkritikai blogot vezet, és van, aki fanfictionbe torkollik.

Mondjuk ilyenbe. | www.gaybook.reviews

Mások fictionjei :)

Bartos Zsuzsa
Buglyó Gergely
Demi Kirschner
Gaura Ágnes

Kleinheincz Csilla
Moskát Anita
On Sai

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése