2016. február 25.

Sorok mögött: gyémántolatlan csiszolatok

Keresed az X-faktort?
Tehetséges vagy? Benne van a génjeidben? Esetleg nem, de keményen hajtasz? És akkor mi van?

Így múlik el a világ dicsősége I.


Nem a pápaavatás hagyományos szövegére gondolok ez alatt, hanem én konkrétan megkaptam ezt, amikor egyetemistaként elárultam, írok, de a fióknak, és nem tervezem a műveim kiadatását. És a rajztanáromtól is, amikor kiderült, tehetséges rajzosként nem megyek rajz fakultációra és nem lesz belőlem képzőművész. Azóta ugyan jelent meg írásom, és rajzkészségem is parlagon hever, mégsem sikerült megértenem, hogyan lehet sajnálni valamit, ami meg sem történt. A mi lett volna hát. Az álmot, ami inkább az álmodóról szól, de úgy szeretné beállítani, hogy arról legyen szó, akit megálmodott belőlem. És szerzőként is ezért tartom magam dilettánsnak.

Amit mindenki lát, de ha csak te, akkor nem létezik

Észrevetted, hogy a tehetség önmagában nem létezik? Hogy mindig kívülről mondják meg, szerintük miben vagy, vagy lehetnél tehetséges? Mégis, mi a fene lehet a tehetség, ami csak másokhoz viszonyítva, mások által meglátva ölt testet? És vajon mi zajlik le abban, aki csak mások ítéletében ébred tehetsége tudatára? Megtanul a másik feje szerint hinni önmagában? Eltanulja a véleményalkotó látásmódját, és ezzel torzítja a sajátját? Őrület! Ébredés!
Mondták nekem gimiben, olyan jó magas vagyok, kosarazhatnék. A fizikumomban rejlő kiaknázatlan lehetőségek mondatták ezt? Mit sem tudtak arról, nem izgat a kosarazás, meg más labdasport nem, és ezt azzal adtam mások tudtára, "nincs labdaérzékem". Minta ilyen létezne...
Aztán azon is elmorfondíroztam, hogy mi számít tehetségnek? Azaz mihez képest lehetek tehetséges? Nem mindegy  a merítés, és hogy mihez hasonlítanak.
Egy helyesen írni fogalmazni nem tudóhoz képest én vagyok a megtestesült Szabó Magda. Ám egy Szabó Magdához képest jóformán lelkes kezdő.
Aztán ott van az, ha én tehetségesnek képzelem magam valamiben, de egyre-másra jönnek a visszajelzések - kéretlenül is -, hogy nem drágám, az nem úgy van, ezt benézted. Ne légy arrogáns, ne légy makacs, ne légy idióta, meg nem értett művészke.

Vért, fáradtságot, verejtéket, könnyeket

Köszönjük meg Churchillnek ezt a négy szót, mely együtt fogalommá vált. Mehet a kitartó, szorgalmas munka eléri eredményét klisé mellé.
Nem jutalmazzák a kitartást, a szorgalmat. Pusztán, önmagában semmiképp. Nem létezik fair világ, ahol az efféle erőfeszítésekért jár valami, és ha elmarad, kikövetelhetem. Mégis, valahogy az általános iskolában a fantáziátlan, de szorgalmas diákot jobban szerették a kreatív, tehetséges, de hanyag helyett, és olyat is láttam, hogy a szorgalmas, de tehetségtelenebb ember sokkal jobban boldogul, mint a tehetséges.
Talán az a tehetségtelennek tartott szerző, aki ontja a közhelyekkel teli ponyvákat valami másban sokkal jobb volt, mint a tehetségesnek tartott... Ha más nem kapcsolatépítésben, önmarketingben.
A tehetséggel ritkán tudnak mit kezdeni, de a szorgalmas, alázatos tudás birtoklóját tárt karokkal fogadják. Nekik szólnak az ösztöndíjak, a cserediákos programok. És azoknak a tehetségeknek, akik annyira azért nem lázadók, hogy felrúgjanak mindent maguk körül. Őket bizony felkarolják.

Ha kereskedni akarsz, még össze is jöhet. | fairworldproject.org

Így múlik el a világ dicsősége II.

Értesz valamihez? Nem akarsz belőle pénzt keresni? Hülye-e vagy?! Indulatosabb életszakaszomban több vitába is belementem amiatt, hogy pénzért írni, fúj, blee, stb. És még csak nem is a bérírókat ekéztem, akik szövegíró szoftverrel összedobnak bármit 2 hét alatt. Volt egy 
Émelyítőnek tartom, hogyha kiderül, valamiben jó vagyok, akkor egyből jönnek a tanácsok, nosza, keress belőle pénzt! Használd ki, aknázd ki, gyerünk, gyerünk!
Addig facsard belőle az anyagi hasznot, amíg lehet! Ez a kurva anyagiasság lebénít. És a számítás, az érdek, hogy nem opció, nem lehetőség, hogyha akarok, kezdek a tehetségemmel, szorgalmammal valamit, hanem kötelességem így tennem. És akkor nincs határ, belegázolunk a szuperhősök világába: akinek különleges képessége van, nem teheti meg azt a luxust, hogy megtartja magának és nem állítja a közjó szolgálatába. A tehetség sem engedheti meg.
Nem a frászt! Az életem elsősorban rólam szól, nem mások kiszolgálásáról. Így az is előfordulhat, hogy pont az nem érdekel, miben kiemelkedő lehetnék...

Aki nem tudja, az tanítja

Értem a szarkazmust, de ez egyrészt gúny, másrészt nem igaz. Aki nem ért valamihez, az tanítani sem fogja tudni. Így azt is kétségesnek tartom, hogy kritikusok csakis tehetségtelen, de szorgalmas írókból lehetnek. És ahogy azt sem hiszem, hogy a tehetség mindenen átvisz.
A tehetség önmagában semmire nem elég.  Számtalanszor belefutottam abba, hogy a képzetlen tehetség van olyan rossz, mint egy tehetségtelen igyekvő. Ahogy egy kedves ismerős révén abba is, hogy
a tanulásnak ára van: egyedi hang veszhet oda a gyomlálás, alakítás során.
Minden tanár a maga képére formálja picit a tanítványait, öntudatlanul. Ezzel egyenre szab, és ennek az egyéni stílus láthatja árát. No nem látványosan, hogy lehessen mártírkodni, hanem finoman, jóindulattal. Egy tehetség fejlesztésénél éppenséggel elveszejtés is történhet.

Tanulás ÉS tehetség

De szép is volna. Ha békén hagynák, aki nem akar, és támogatnák, aki akar.
Van az a mondás, hogy mindenki tehetséges valamiben, mindenki egyedi, mindenki megismételhetetlen. Ez eufemizmus, vagy inkább szimplán hazugság. Jó kenegetni vele az ember lelkét, hogy ne érezze magát annyira átlagosnak. De jó hallani, nem? Ha meg tehetségtelennek érzed magad, drogozz. Több író is így hasított, és sosem tudom meg, szerhasználat nélkül is kiemelkedőt hagyott volna maga után.
Vajon egy mesterséges tudatmódosító általi tehetség tehetségnek számít? Mennyit dob egy átlagoson a szer, és mennyit egy tehetségesen? A doppingoló sportolót diszkvalifikálják. Az nem tehetség, nem kivételes teljesítmény, hanem manipulálás, csalás. A betépett alkotót miért nem éri megvetés? Ez már egy másik történet.

Mások véleménye


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése