2016. április 28.

Sorok mögött: egyszer volt, hol nem volt, a szerkesztés

Ha egy szerkesztő beindul, bármi megtörténhet? | pinterest
Van egy "GMO", amivel, ha publikáló szerző vagy, te is találkoztál; bekajáltad mindenestül, és a végeredményt kifejezetten élvezted, mert tudtad, hogy érted van. Nem mentél tiltakozó felvonulásokra, nem gyűjtöttél aláírásokat, hogy szüntessék be, vagy korlátozzák, sőt, odáig merészkedsz, hogy más szerzőknek is ajánlod, mert elengedhetetlennek tartod. Ez pedig az editorially modified text.



A Nagy Benézés


Úgy jártam én ezzel az egésszel, mint biológus hallgatóként az állatrendszertan vizsgával. Az egyik legnehezebb volt - minden nehéz volt, ami állattal kezdődött -, de én nem realizáltam. Két hetet tanultam szorgalmasan a vizsgára, minden napra beosztottam x db megtanulandó tételt, aztán szépen elmentem a vizsgára és nem értettem miért idegroncsok várnak a nagyelőadó előtt puskahegyekkel felszerelkezve. Kérdezték: tanultam? Ja, tanultam. Ők kivannak. Itt vérengzés lesz. Buknak megint, és a végén rektori engedéllyel tehetik majd le a vizsgát, vagy két év eltiltás. Kerek szemmel figyeltem őket, mi a fene ez a nagy idegbaj, hiszen ez csak egy vizsga! Aztán bementem a terembe, megkaptam a feladatlapot, aminek a fele annyira homály volt, hogy akkor leesett, mire ment ki a neuronrojtosodás. Aki itt nem puskával készült, az nem ment át. A tanársegédek is tudták, csak annyit kértek, szolidan lessünk. Nekem is csak harmadszorra lett meg a kollokvium, sosem örültem még annyira kettesnek (dehogynem, előtte állatanatómiából...).
Valahogy így vagyok az írók közbeszédben forgó mumusával, a szerkesztéssel is: várom, mikor jön már, hadd tudjam meg én is, miféle legendást idegbaj, vita, dráma övezi ezt a szakaszt, és hátha akkor megértem, mások miről sztorizgatnak. A vizsgámmal ellentétben még nem történt meg...

Boldog békeidők

Verseket nem szerkesztenek. Azok vannak, ahogy vannak, merj egy költő művébe belerongyolni. Ha a rím, az ütem, a helyesírás rossz, kiderülhet, az direkt olyan, nem rossz, te nem érted, és kész. Ha már külön tudatmódosulás kell a megírásához, ne te mond már meg unalmas józanul, milyennek kéne kinéznie!
Legrégebbi kiadott műveim versek, és semmilyen szerkesztésen nem estek át. Max tördelésen, így hamvas kamaszként semmi dolgom nem volt a kiadók szövegállapotért felelős alkalmazottaival.

Szolgáltatunk, tehát vagyunk

Magánkiadásban is van szerkesztés, lektorálás. Ha fizetsz érte. Mit nem lehet ezen érteni? A hagyományos könyvkiadásban várt "a kiadóm jót akar nekem, odafigyel ő erre, nekem nem kell csinálnom semmit" attitűd felejtős. Főleg, hogy ott sem így van, ha a szerzőt érdekli, mit hoznak ki a művéből, aktívan belekapcsolódik az egészbe.
De kár, hogy ezt csak hírből ismerem! Első könyvemnél senki nem ült le és mondta el nekem, hogy hé, ez a szerkesztés, és ez a lektorálás közötti különbség. Mivel nem tudtam, mire kéne odafigyelnem, nem is néztem utána a neten, hogyan zajlik ez mélyebben. Oké, kaptam én kiadási csomagot, ahol levezették, milyen folyamatokon megy keresztül a mű, voltak is javaslatok szavak, kifejezések cseréjére, máskülönben semmi extra változást nem eszközöltek a szövegen.
Állítólag kár, hogy nem ettek, egy komolyan stilisztikai beavatkozással sokkal jobbat ki lehetett volna hozni a regényemből. Csak az a volna ott ne volna.
Nem sír a szám. Azt kaptam a pénzemért, amit rendeltem: kiadták a könyvem.

Nem mind arany, ami fénylik

Nagy kiadók nagy nevéről hasra ne ess. Ez akár 11. parancsolatnak is elmehetne. Az e-könyv amolyan bottal piszkált mostohagyerek. Látszik, ha a kiadó nem nagyon hisz benne, annyit is fektet a szöveggondozásba. Főleg, ha csak elektronikusan jön ki a mű, nem a papír verzió e-változatáról beszélünk.
És megint csak bambán tátottam a szám. Vesszőcsere, hogy szó pótlása volt, komolyabb átírási javaslat nem. Ajándék ló volt, nem néztem a fogát. Pályázaton elnyert megjelenési lehetőség, a gondos gazda hozzáállást még nem tettem a magamévá. Kettőn áll a vásár, nincsenek mártírok, ahogy velejéig romlott, kizsákmányoló kiadók sem.

Egy szerkesztés akár ilyen is lehet...
Kellemes szemléltető videó arab zenével fák közreműködésével | rafomac

Fából vaskarikát

Azaz amikor magyarból angollá lesz az írás és úgy adják ki. Hát, itt ész megáll, ember legyek a talpamon, ha meg tudom ítélni, nyelvi konvertációnál miféle közbülső szerkesztések, mutálódások történnek a szövegen. Tavaly megmutattam egy kedves szerkesztő ismerősömnek a Felehold novellám és az abból készült fordítást a Half Hearted-et, és szerinte a fordítóm odatette magát, irodalmilag is megállta helyét  mű. Nyilván magyarul másképp üt a szöveg, mint angolul, de megnyugodtam, a lényegi üzenet átment.
Egy konkrét, komolyabb egyeztetés ugrik eszembe, amikor is a fordító megkeresett mailben, hogy a magyar cím régiesen nem ültethető át angolba, kéne egy másik, és erre csak én tudhatom a választ. Állítólag a half-a-moon kifejezéssel is rendbe lehetett volna ezt pakolni, de az általam választott alternatív címmel is nagyon elégedett vagyok.

Vegyesfelvágott

Több, vegyes színvonalú novellám is kilépett a világot jelentő papírlapokra. Mind átesett kisebb-nagyobb szerkesztésen, mert elküldték nekem jóváhagyásra a szöveget, melyeket rendben is találtam, de egyik sem hagyott bennem mély nyomot. Nem volt ölre menés, és ilyenkor elbizonytalanodom: ilyen kevés hibát találtak bennük, vagy a szerkesztő nem állt a helyzet magaslatán, esetleg egyszerre a kettő? Egyedül egy SF novellámról tudom, hogy ott drasztikus módosulások történtek, egyrészt mert bővíthettem rajta és így változtattam a dramaturgián, másrészt mert máig emlékszem a piros korrektúrával jóváhagyásra küldött doksira. Vigyorogtam és sajnáltam azt a szegényt, aki kikapott engem. És hálás voltam, mert nélküle nem ment volna át a kamaszodáson a szöveg.

Mint akit megrendeltek, de nem érkezett meg

Valahogy úgy érzem magam, mint az egyszeri lány, akit sugdosva igyekeznek felkészíteni az első éjszakájára szerkesztésére, amikor majd elveszíti a szüzességét, írása hibátlanságába vetett hitét. Kicsit ijesztgetik, hogy készüljön fel, és ne szívja mellre ha valami nem sül el rögtön fényesen, fájni fog, szenvedni fog, de túl fogja élni, ebbe még senki nem halt bele.
Aztán megtörtént velem az első, második, sokadik alkalom, és várom a lelkemet feldúló élményt. A drámát, a mély, benső fájdalmat. És nem jön. Vagy nagy mítosz az egész, vagy nem rakták még meg a szövegem úgy istenigazán, hogy aztán kisírt szemmel, nyugtatókkal teletömve, kéztő ínhüvelygyulladással remegjek a laptopom előtt hogy aztán meg hálás és elégedett mosollyal köszönjem meg korábban a négy fal között lekurvaanyázott szöveggondozóm kitartó és példás munkáját.

Elsőkönyves szerzőnő könnyezik,
mert következik az első szerkesztés joga... | todayifoundout.com

Személyes élmény ez, íme a többieké


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése