2016. október 31.

Sorok mögött: a hegy gyomrában

Nem tripofóbiásnak való vidék... | flickr

A babonaság túlél ipari forradalmat, tudományos beállítódottságot, mindent. Halottak napján úgy vélik, elvékonyodik a határ élők és holtak között, és ki komor emlékezéssel közelít az ünnephez, ki vidám életigenléssel. De a borzongás végig jelen van megunhatatlanul. Én is borzongtam párszor, és legtöbbször magam kerestem az élményt.



A rettegés diszkrét bája

Van neki, gyerekként undorral vegyes izgalommal vártam, hogy betehessük a lejátszóba a frissen szerzett alámondásos videókazettát és a felnőttek tudta nélkül elmerüljünk a horror adta szórakoztatásban. Az 1989-es Leviatánon, és 1988 Masszáján az sem rontott, hogy egyazon unott férfihang darálta a szereplők mosódottan hallható eredeti nyelvű szövegét.
A sikolyoknál és a szenvedésnél jobban beleélhette volna magát, de a többszörösen másolt videószalag minőségétől kifogástalannak egyáltalán nem mondható vizuális élmény így is képes volt a képernyő elé szegezni minket.
Hogy ne bízzuk teljesen a véletlenre magunkat, és fokozzuk a hangulatot, fényes nappal közepén képesek voltunk lehúzni a redőnyt és besötétíteni a szobát. Fura volt egy horror session után kimenni a vakító délutánba, de segített visszazökkenni, hogy amit odabent láttunk, az csak a filmvilág terméke, nem a valóság.
Ilyeneken edződve az első Alien és Predator filmeket már lazán és lelkesen fogyasztottuk.

Riogatás délutáni matinéban

Meghatározó volt találkozásom Rachellel és Teóval meg kis kavicsaikkal A hegy gyomrában ifjúsági sorozatban. Én még olyan fényes nappal tévében vetített gyerekeket megcélzó para sztorit az életben nem láttam. Az idegenek fészke, a lények rosszul leképezett emberi formája, és a halottaskocsira hajazó járművük! Azt a fajta autótípust azóta sem kedvelem, bárhogy modernizálják.
Kifejezetten jót szórakoztam az Ahová lépek szörny terem filmeken, és amikor még a vírus marketing csak bemelegedési fázisban tartott, simán elhittem, hogy az Ideglelés valós események feldolgozása.
Ha jobban belegondolok, a magyar népmesék Kisgömböce se olyan ártatlan, és bármelyik horrorfilm alapanyagaként megállná a helyét.

Zdzislaw Beksinski fogalom. A képeitől megfagy bennem a... | imgur
Irtózattal félbehagyva

Filmet, csak azért, mert megijesztett, sosem hagytam félbe. Könyvet viszont igen. Még a címe is kitörlődött a fejemből, arra viszont emlékszem, Lovecraft írta. Egy hegy mélyére - vagy valahová -alászáll férfiről szó, aki riasztó és zavaró geometrikus kőoszlopok, építmények között jár, lejjebb, egyre lejjebb, és úgy ismerszik meg rétegről rétegre a rettegés.
Semmi konkrét arcba mászó jelenet nem volt, de annyira az írás hatása alá kerültem, hogy attól tartottam, becsavarodok, ha a végéig olvasom, ezért abbahagytam a szöveg olvasását.
Döntésemnek megágyazott a mű átadása is, ami egy Lovecraft rajongó elborult ijesztgetését jelentette.
Érdekes, a Necronomiconnak nem sikerült bevinnie az erdőbe. Lepergett rólam a misztikuma, pedig csecse az a sok pecsét ábra, és volt ismerősi környezetemben olyan, aki halálosan komolyan vette a műben szereplő kapukat és azok megnyitási metódusukat. Izgalmas kamaszkoruk lehetett különféle álfekete mágiás rituálékkal...

A Vén teste

Van saját szörnyem, olvasni viszont még nem sokan olvashatták, neten, publikálva nem fellelhető. Kannibalizmus és tudásátadás köré szerveződő történet ez, egy nem emberi népcsoportban, ahol a Vént szó szerint felfaló fiatalok csak azt teszik, amit a hagyomány diktál. Beteg egy sztori, mégsem annak szántam, nem olyan hangulatban írtam. Ám visszaolvasva rájöttem, ez azért valahol rettenetes is. Tervezem, hogy a Lamast örökségében megismert világon játszódó történetfüzért - ami eredetileg egy elvetélt folytatásban leledzett - kivágom, összerendezem és önálló egészként kezelem.
A Vén testének felfalása annyira az életem részévé vált, hogy azóta létezik egy bögrés sütirecept, aminek eredményét elkereszteltünk Vénnek...
Felfalni kész élvezet.

Mások szörnyei

Ez a kürt ne értem szóljon. | narud.ru

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése